„Ki bizonyíthat rám közületek vétket?” – szólt tíz nappal Sándor István halálos ítéletének megerősítése után a feketevasárnapi evangélium. János apostol, aki szemtanúként örökítette meg a jelenetet számos 20. századi vértanú sorsát vetítette előre. A kegyelemre nem méltó szalézi testvér Budán, a Fő utcai zárka magányában élte 39. nagyböjtjét.
„Az ima olyan, mint a fegyver. Amikor veszélyben vagyunk, legyen mindig kéznél.” – bizonyára sokszor eszébe jutott Don Bosco atyai tanácsa ezen az utolsó tavaszon. Amikor visszavonhatatlanul eldöntetett sorsa… A Szűzanya hónapjában. A Mária, keresztények segítsége ünnepe előtti napon. Tudta mi vár rá, de azt nem, mikor.
A kegyelmi kérvényt elutasító, egyébként a legtöbb halálos ítéletet kihirdető hadbíró, Ledényi Ferenc a végrehajtás időpontjáról nem rendelkezett. Ma már tudjuk, hogy ő volt az, aki később halálba küldött 31 szabadságharcost, köztük a Széna téri felkelők vezetőjét, Szabó bácsit és a Mindszenty atyát 1956. október végén Budapestre szállító páncélosok parancsokát, Pálinkás ̶ Pallavicini Antalt is. De 1953 tavaszán, Sándor István kegyelmi kérvényének elutasításakor, „másodállásban” László Ferenc fedőnéven még az államvédelem beszervezett ügynöke is volt.
Az utolsó tavaszon a 167 centiméter magas, barna szemű, barna hajú, 39 éves szerzetes, különös ismertetőjeggyel, forradással a sarkán vívta ádáz küzdelmét a hitvallás stadionjában, hogy valójában és akaratában követhesse Krisztust.
Az utolsó tavaszon nem részesült a feltámadás örömében.
Az utolsó tavaszon nem ismerhette meg a piarista költő, Sík Sándor új rituáléhoz készített szép zsoltárfordításait.
Az utolsó tavaszon nem volt kivel tréfálkoznia azon, hogy a Balaton partján szovjet mintára citromot kezdtek termeszteni.
Az utolsó tavaszon nem láthatta, milyen lelkesen vonulnak önkéntes munkára a fiatalok az épülő Népstadionhoz.
Az utolsó tavaszon nem örülhetett az asztalitenisz világbajnokság magyar győzteseinek. Sidó és Kóczián aranyérmeinek híre a börtönbe nem jutott be.
Az utolsó tavaszon nem tudta, hogy elöljáróját, Ádám Lászó atyát hova vitték közös börtönükből.
Az utolsó tavaszon nem vehetett részt az országgyűlési választásokon, bár sejthette, hogy az a Népfront fényes győzelmét hozza.
Az utolsó tavaszon a húsvéti gyertya új tüze neki nem világított.
